Most, hogy válófélben vagyok, mindenki eláraszt a maga életével... Kéretlenül, persze. Kirakat boldogságok mindenhol. Édes Mutyuli otthon várja az ő Tündérkertjét estéről estére. Mutyuli láncdohányos, és lépten-nyomon próbálkozik,minden nő felé van egy kedves megjegyzése, hátha lepottyan valami. Nyilvánvalóan az illető hölgy félre értené, hiszen ő kiegyensúlyozott házasságban él. Csak rohadtul unja. De ki nem? Néha gyalog megy egy darabon haza, és minden kirakat előtt elámul, hogy ki a franc az a punnyadt vén kecske, aki folyton elé áll... Tündérkertnek ezzel szemben az egész napja azzal telik el, hogy menekül az őt ostromló férfiak elől. Istenem, hát mindenkinek Ő tetszik! Na, nem veszi észre, hiszen neki ott van Mutyuli, az ő élete méze. Csak idegesíti, ha egy másik nőt simogat egy férfi a jelenlétében a tekintetével... Nem hanyagolhatja el a külsejét, tehát mindig meglepi magát valami kis semmiséggel. A cédulát leveszi róla, nehogy Mutyuli azon pár forinton agonizáljon... Este mindkettő türelmetlen. Mert azt sem tudja, hol áll a feje. Vacsoránál kibeszélik Z.-t és feleségét... tökéletes összhang! Megrekedt házasságban élnek, egyáltalán nem valószínű, hogy nem csalják meg egymást.... Este Mutyuli eljátszik a gondolattal, hogy ha Z. talált egy szeretőt, ő miért ne találna. Aztán ránéz a mellette alvó Tündérkertre. De miért van az, hogy más férfi felesége nem öregszik ilyen hatalmas léptékben!?!
Élvezem, hogy ebből a mókuskerékből kikerültem. Nyilván ezt csak úgy tudtam megtenni, hogy beléptem egy másikba. De ez még tele van újdonsággal. Egyelőre jobb, mint a megunt házasság feliratú volt. Hogy ennek mi a neve? Nem tudom. Mások úgy látják, hogy az irigykedő elhagyott. Lehet....
Majd keresünk valami frappánsabbat.
