Sevi egypercesei

Nagyon érdekesen működik az ember figyelem-összpontosítása... olyan ez, mint amikor megveszel egy rég áhított kocsit, és csak azon a rövid úton, amíg hazaérsz, vagy húsz jön veled szemben. Nos, most mindenhol elvált, válófélben lévő, vagy válás felé kacsintgató emberek vesznek körül. Ismerőseim unszolására körül néztem a netes ismerkedő oldalakon... Mit mondjak, tanulságos! Csupa őrületesen jó testű férfi és nő panaszkodik az elfoglaltságára. Mert különben minden ujjára akadna valaki.
Én bezzeg őszinte voltam. Nem akarok férjhez menni, megettem a kenyerem javát, ki-ki alapon mozi, színház, séta, kirándulás, egy kellemes vacsi, egy beszélgetés, és meglátjuk, mi bontakozik ki belőle... Persze, nem fizetek elő, így csak én tudok írni egy-egy diplomás, jó ötvenes fickónak. Mind azt válaszolja, hogy nagyon megtisztelő, de ő nem ilyen kapcsolatra vágyik! Éppen csak azt nem kérdezik meg, hogy tudok-e zoknit stoppolni, és hogy mennyit futok az ágy és a tűzhely között százon. 
Következtetéseim: rengeteg a fiatal gyönyörű lány, aki kizárólag öreg pasival érzi igazán jól magát, hiszen biztos, hogy találnak maguknak valakit. Valószínűleg nem jó a bemutatkozó szösszenetem sem, mert olyan üldözni való elvárásokat fogalmazok meg, mint önálló élet, bizalom, szabadidő tartalmas eltöltése. Úgy fest, ez rosszabb, mint a pestis... Ja, és hogy ki ne hagyjam: bárki írja össze az adatokat a statisztikákhoz, hülyeségeket hord össze! A magyarok nem kövérek, nem lusták! Mind vékony, kisportolt, wellness mániás, vitorlázik, szörfözik, kerékpározik, tagja a tájfutó egyesületnek. Egyszerűen nem értem, kik azok az emberek, akik mellettem kapkodják a levegőt a metrón, akik egy megállót sem sétálnak, mert lusták a végletekig, és nem hogy vitorlázni nem járnak, de még a tévében sem néznek sport műsort. Ja, dehogynem tudom!!! Ők a boldog házasságban élők. Ugye? Mind a százan.
Nincs mese, marad a szemkontaktus...